Az ember vágyna rá, de nem teheti meg. Pedig úgy, vonzza, úgy szeretné! Minden mozdulata elárulja, de az esélyt mégsem kapja meg.
Pedig annyira nagyon iszonyúan szeretné...
"Nem akarok mást, csak hogy ne unjam meg. Nem akarok mást, csak hogy elég izgalmas legyen. Izgalmas annyira, hogy lekössön, hogy rá figyeljek, hogy ne érdekeljen más. Törődjön annyira, hogy ne taszítson, de megtartson. Szeressen úgy, mint senki más, de csak annyira, amivel nem fojt meg. Talán van ilyen, talán nincs. Lehet, hogy még meg sem jött. Fene tudja. Úton van."
"Vajon amikor valaki azt mondja rám, hogy “beképzelt”, megfordul a fejében akár csak egy percre is, hogy valójában milyen vagyok? Hogy valójában egy köszönöm-öt se merek mondani a boltban, miután kifizettem, amit akartam. Hogy valójában igen is nehezemre esik megkérdezni egy vadidegentől, hogy hány óra. Hogy igazából reggelente ötször átöltözök, mert nem merek felvenni egy szoknyát. Hogy valójában néha meg se merek szólalni, mert félek, hogy valami rosszat mondok. Vajon megfordul a fejükben, hogy igazából mennyire önbizalom hiányos vagyok? Vajon tudják a lelkük mélyén, hogy még miután ilyeneket mondanak, azok után is magamat okolom az egészért? Nem, ők ezt nem veszik észre. Mert az emberek csak azt látják, amit látni akarnak.."
AJÁNLOM AZ OLDALT
